Főoldal Fogyasztás Sötétzöld Őrszem Nyomkereső Zöldtech Fotóriport Kapcsolat
Programajánló
•   2016. január 13 - Ember és Természet Kollégium    tovább >>
•   2016. január 9-10 - Túlélő túra az Úz völgyébe    tovább >>
•   2015. december 4. - „Magyarok a világ nyolcezresein” - rendhagyó földrajzóra    tovább >>
•   2015. november 30. - Best 100 - nemzetközi fotópályázat    tovább >>
•   2015. október 17. - Járjuk be Erdővidéket! – honismereti túrasorozat (67.) Dénes István emléktúra 2015    tovább >>
•   2015. október 24. - Fogolyán Kristóf Teljesítménytúra    tovább >>
•   2015. október 14. - Az atomenergia – áldás vagy átok? - előadás    tovább >>
•   2015. október 8 - Egy rendhagyó nászút kerékpárral a világ körül-élménybeszámoló    tovább >>
•   2015. október 10 - VIII. Káposztavágás-vásár Szépvízen    tovább >>
•   2015. október 2-4. Egyeskő 60 teljesítménytúra    tovább >>

Még több>>  

Hírlevél
  Zöld szerda
     • Zöld szerda
  Csípős túró
     • Csípős túró
  Ajánló
     • Zöldportál - videó
     • Filmajánló
     • Könyvajánló
  Környezeti nevelés
     • Nevelés
     • Hangyasuli
  Természetvédelem
     • Védett területek
     • Biodiverzitás
  Pályázatok/Képzések
     • Engedélyeztetés
     • Képzés
     • Környezetvédelmi pályázatok
Hulladék átvevőhelyek >>
Szavazz
Te mit teszel azért, hogy óvd a környezetet?








Szavazás állása
 

 

Mennyit ér a civil?

Nemrégiben egy ismerősöm tette fel a kérdést, hogy mennyi a fizetésem, mennyit kapok a „zöldülésért"? Más helyeken ez hadititoknak számít, én soha nem titkoltam sem ezt, sem más tevékenységünkhöz, pénzügyeinkhez kapcsolódó kérdést. 1000 ron (nettó) volt a válaszom. Gúnyos mosoly ült ki az arcára, majd megjegyezte „Én ennyiért ki sem kelnék az ágyból".

Szerző: Csonta László


 


„Én ennyiért ki sem kelnék az ágyból"
Nemrégiben egy ismerősöm tette fel a kérdést, hogy mennyi a fizetésem, mennyit kapok a „zöldülésért"? Más helyeken ez hadititoknak számít, én soha nem titkoltam sem ezt, sem más tevékenységünkhöz, pénzügyeinkhez kapcsolódó kérdést. 1000 ron (nettó) volt a válaszom. Gúnyos mosoly ült ki az arcára, majd megjegyezte „Én ennyiért ki sem kelnék az ágyból". Így utólag be kell látnom, hogy kis csúsztatás volt kijelentésemben, nem 1.000-et kapok, hanem 1012-t, de talán a maradék 12 lejjel sem tudtam volna kicsalogatni ágyából.
Hogy ez sok vagy kevés azon bizonyosan napestig lehetne rágódni, szerintem nem rossz, azaz ennél kevesebbért sok ember dolgozik, hogy ennél többért is, az is igaz ... Lassan két és fél éve írja a munkakönyvemben a munkáltató résznél, hogy „Asociaţia Ţinutul Secuiesc Verde" ez idő alatt nem egyszer változott a fizetés összege. A tavalyi több hónapig tartó 300 lejtől egészen a jelenlegi ezres határig. Pár évvel ezelőtt a jelenleginek duplája volt a fizetésem, amikor úgy döntöttem, hogy „hivatásos zöld" leszek és váltok, ezt a lépést azóta sem bántam meg. A pénz fontos, de közel sem minden. Naponta elmenni valahova, ahol több pénzt kapsz, de pocsékul telnek a napok, számodra értelmetlen dolgokkal foglalkozol miközben ez idő alatt valóban értelmes dolgokat tehetnél. Jelenleg 1-2 olyan programunk van amelyik a fizetés alapba is pénzt hoz, a fennmaradó 3-4-et azért működtetjük, mert okos dolognak tartjuk. Lehetne egyszerűbben is végezni a dolgokat, megmaradni a „fizetős" programoknál, amelyek szervezése napi 2-3 óránál többet nem venne igénybe, majd pöffeszkedni, napokig nem kikelni az ágyból.
Na de nem erről szól a mese. Azért álltunk a pályára, hogy dolgozgassunk, legyen az hétköznap vagy hétvége, délelőtt vagy délután zöldülni kell, ha kis lépésekkel is de változtatni a körülöttünk levő dolgokon. Szerencsére megvan a csapat ehhez.

Mennyi az elég?
Pénzből soha sem tud elég lenni, ebbe talán mind egyetértünk. Bármennyi is lenne belőle, mindig találnánk valami fontosat, amire még egy kicsit elpaljunk. Amíg „szegény" az ember, egy cipő, egy falat kenyér a cél, majd az albérlet, a kocsi, saját ház, a légkondi, egy repülő és miért is ne egy saját sziget. Hol kell, lehet meghúzni a határt? Egy másik ismerős azt panaszolta, hogy milyen szerencsétlen, nem alakulnak jól pénzügyei, és eközben két kocsija van, lakása ...
Egy MLM-es megbeszélésre csöppentem be nemrég. Alapból nem tartok sokat az ilyen dolgokról, már csak azért sem, mert úgy gondolom, hogy aki ilyenbe belevág, annak a baráti kapcsolatai is romlásnak indulnak, egy adott ponton már csak azzal stresszeli az ismerősöket, hogy vegyél ezt vagy azt. Na de elmentem, mert meghívtak. A képzést tartó úriember egy gondolatmenetet akart elindítani, bizonyítva, hogy mennyire szükségünk van a pénzre, és engem szólított fel. A kérdése az volt, hogy ha adna egy kis szekér pénzt milyen kocsit vennék? Megleptem válaszommal. Nekem van egy tíz éves Puntom, köszönöm nem szeretném lecserélni. Időbe telt amíg egy számára használható mondatot kitudott húzni belőlem. Végül is kiegyeztünk abban, hogy kisiskolásként a BMW-k nagyon tetszettek. Hogy mit tudnék tenni ha sok pénzem lenne, nem tudom. Talán megvenném a Hargitát, zöldszékely irodaházat építenék s alkalmaznék vagy 100 belevaló munkatársat és a jelenlegi vicc kategóriából kiemelnénk a környezetvédelmet. Na de álmodozni lehet és kell is, de ne essünk át a másik oldalra. Fontos, hogy merész célok legyenek amelyekért lehet dolgozni, de azért az nem megoldás, hogy olyan célt tűzzünk ki magunk elé, melyet soha nem fogunk elérni, és mindvégig megmaradunk a hiányérzettel, és boldogtalansággal.

 

Pályázatok
Hogy hogyan lehetne ezt jobban csinálni, biztosítani egy civil szervezet részére a folytonosságot, a stabil fizetést? Dolgozgatni kell, akár pályázni.
A pályázat egy aránylag könnyű módja a pénzszerzésnek, szinte kivétel nélkül minden szervezet él a lehetőséggel és ez helyén is van. Arra azonban ügyelni kell, hogy ne csak ettől, ezektől függjünk. Egy programot ne csak akkor tartsuk megvalósíthatónak, ha valahonnan pénzt tudunk melléje pályázni. Ha van egy jó ötlet és van egy csapat aki meg akarja valósítani akkor a pénz a legkisebb akadály.
Nemrég a városban volt egy kövérecske pályázat kiírás, egy cég kezdeményezte, ha nem tévedek 15.000 euró volt a tét. Az egy nem rossz összeg, arra már lehet dolgokat megvalósítani. Csak egy kis probléma volt a dologban. Bármire költheted az összeget, de személyi költség nem lehet... Ebbe számtalanszor belefutnak a kiírok, hogy hivatalból a értéktelennek tartják a civilt, azt aki végeredményben dolgozik, és ingyen várják el, hogy egy programot megvalósítson. Ez esetben más támogatók szóba sem jöhettek, hiszen ez is „neeligibil" dolog. Egy ekkora programhoz sok időre, energiára van szükség, és ez alatt nem marad idő pénzt keresni, ez pedig nem egy utolsó szempont egy „fél-profi" szervezetnél. Természetesen nem aggódok, hogy megmarad a pénz, biztosan sokan vannak akik belevágtak, hogy mi lesz az eredmény azt pedig kiváncsian várom.

 

Mézesbödön
Az elmúlt években több irányból is kerestek meg bennünket politikus berkekből jobbra - balra csatlakozási kérésekkel. Ez sem egy utolsó lehetőség, ha egy szervezet fejlődni akar. Ki tudja, hogy hol lenne a zöldszékely, ha három évvel ezelőtt ilyen jellegű „főtámogató" mellett döntünk? Minden bizonnyal anyagival jóval előrébb, nem kellene fájjon a fejünk, hogy januártól miből lesz fizetés, mit csinálunk azután.
Azonban így elveszítené a szervezet talán a legfőbb erényét, a függetlenséget. Nincs az az összeg ami ezt megérné. A civil szervezetek szerepét sokan másképp látják és ez valóban a tevékenységi területétől függően változik is. Míg pl. egy kulturális szervezet nem „zavar túl sok vizet", addig a megátalkodott zöldeknél alkalom adtán megesik, hogy nem értenek egyet a nagyok véleményével. Ilyenkor borul ki a bili, törik el a mézesbödön, pozíciónkat kihasználva kiáltunk mindent a zöldekre, rágalmazzuk őket, légből kapott ökörségeket találunk ki, mert megtehetjük, és mert székecskénk megengedi ezt nekünk.

 


Na de a tyúk is lenyeli a port, a mocskot, kell az emésztő, hogy a szervezet jól tudjon működni. Nyeljük mi is!

 

Szóval lehetne jobban pozicionálódni, többet keresni, egy vagy két kézzel kanalazni a bödönkébe, de a saját célt, és véleményt nem szabad semmi sem megváltoztassa, legyen az ifjúsági-, kulturális- vagy bármilyen más szervezet. A gerinc szerepe, hogy tartást adjon az embernek, ezért ne féljünk használni azt.

 

 

Hozzászólok:


Név:
E-mail:
Hozzaszólás:
Ellenőrző kód:  

 

Hozzászólások: (6)

Furus Levente 2011-06-26 09:11:07
Gratulálok László! Kitűnő írás. Most, hogy egy picit közelebbről is láttam, hogy hogyan dolgoznak az angol civil szervezetek, lehetne tanulni tőlük. Igaz ők nem most kezdték, de lassan itt is kialakul, csak egy kis idő kell hozzá.
Haba Tunde 2011-06-23 16:18:47
Nagyon tetszik, nagyon egyetértek!
És úgy örülök, hogy vannak még ilyen őrültek a világon, mert mégis csak van remény, hogy kicsivel jobb életünk, életterünk legyen... nekünk, vagy a gyerekeinknek.
Csáki Rozi 2011-06-23 10:45:32
Örömmel olvastam végig a cikket. Nagyon tetszik! Örülnék, ha sok-sok ilyen jellegű civil életünkkel kapcsolatos téma kerülne "az asztalra", ha gyakrabban beszélgetnénk arról, hogy mi van az életünkben és esetleg közösen keresnénk megoldásokat. Egy kezdő civil szervezetbe biztos, hogy sokkal több önkéntes munkát kell befektetni, hogy megerősödjön. Azért, mert nem fizetett ez a munka, az nem jelenti azt, hogy nem értékes. Azt hiszem, mi magunk is meg kell tanuljuk jobban értékelni a saját munkánkat. Az, aki ezt a kezdő időszakot végigcsinálja a maga nehézségeivel és ezáltal elkötelezettségéről tesz tanubizonyságot, annak a kitartó munka meghozza az eredményeket. Ahogyan ezt László is mondta. Ugyanakkor arról is meg vagyok győződve, hogy a forrásteremtés tekintetében még sokat kell tanuljunk, mert nagyon sok a lehetőség, amit nem használunk ki. Egy civil szervezet minél strukturáltabban, hosszú távon gondolkodva, tervezettebben és szervezettebben törekszünk cselekedni, annál inkább szembesül azzal a ténnyel, hogy a forrásteremtés egy önálló feladat, egy különálló stratégiát igényel és komolyabban kell venni, mint ahogyan sok civil szervezet teszi ezt ma. És az eredmények nem maradnak el. A Civil Fórum lap hamarosan megjelenő lapszáma éppen ezekkel a kérdésekkel foglalkozik: Forrásteremtési lehetőségek és stratégiák a témánk. Július elején már kézbevehető lesz. Sok módszer és érdekes gyakorlatok, tapasztalatok, lehetőségek kerülnek bemutatásra.

Érdekes a László felvetése, miszerint tevékenységi területenként a civilek között különbség van. Sok tekintetben igen, de vannak közös kihívásaink, mint amilyen a forrásteremtés avagy éppen az érdekérvényesítés, a részvétel a döntéshozatalban. Amiben megint van mit még tanulnunk és cselekvésre volna szükség. Való igaz, hogy a zöldek ügyesebbek e téren. És ezáltal jobban is figyelnek rájuk.

További sok sikert és rendíthetetlen kitartást kívánok!
Ráduly Attila 2011-06-22 16:19:39
Ja tudom s teljes mértékben egyetértek, hogy saját magunkat kell hajtani vagy okolni :-) No de ismersz s tudhatod nem csüggedek. Intenzívebben ezzel csak két éve foglalkozok.
Csonta Laci 2011-06-22 14:13:56
Kialakul. A lendület megvan s majd érkezik a pénz is melléje. A határ pedig a csillagos ég:), csak tenni kell érte. Abban a szerencsés (?) helyzetben vagyunk, hogy a magunk fizetéséért dolgozunk, nem mástól kell várjuk, így ha keveset kapunk magunkat kell okoljuk, ha netalán többecskét akkor pedig mormoljunk egy kis buzdítást a négy fal között magunknak. Bő három év kellett, hogy fizetésekbe tudjunk gondolkodni, szerintem nektek nem lesz annyira szükség.
Ráduly Attila 2011-06-22 13:59:16
Tetszik az írás László.
De én bele se merek gondolni a fizetésembe..........

 
 
Keresés:

 

 

HIRDETÉS










 
A ZöldportálrólA csapatKapcsolatJogi nyilatkozat                                     Copyright © 2017 Zöld SzékelyFöld Egyesület és DirectWEB. Minden jog fenntartva.