Főoldal Fogyasztás Sötétzöld Őrszem Nyomkereső Zöldtech Fotóriport Kapcsolat
Programajánló
•   2016. január 13 - Ember és Természet Kollégium    tovább >>
•   2016. január 9-10 - Túlélő túra az Úz völgyébe    tovább >>
•   2015. december 4. - „Magyarok a világ nyolcezresein” - rendhagyó földrajzóra    tovább >>
•   2015. november 30. - Best 100 - nemzetközi fotópályázat    tovább >>
•   2015. október 17. - Járjuk be Erdővidéket! – honismereti túrasorozat (67.) Dénes István emléktúra 2015    tovább >>
•   2015. október 24. - Fogolyán Kristóf Teljesítménytúra    tovább >>
•   2015. október 14. - Az atomenergia – áldás vagy átok? - előadás    tovább >>
•   2015. október 8 - Egy rendhagyó nászút kerékpárral a világ körül-élménybeszámoló    tovább >>
•   2015. október 10 - VIII. Káposztavágás-vásár Szépvízen    tovább >>
•   2015. október 2-4. Egyeskő 60 teljesítménytúra    tovább >>

Még több>>  

Hírlevél
  Zöld szerda
     • Zöld szerda
  Csípős túró
     • Csípős túró
  Ajánló
     • Zöldportál - videó
     • Filmajánló
     • Könyvajánló
  Környezeti nevelés
     • Nevelés
     • Hangyasuli
  Természetvédelem
     • Védett területek
     • Biodiverzitás
  Pályázatok/Képzések
     • Engedélyeztetés
     • Képzés
     • Környezetvédelmi pályázatok
Hulladék átvevőhelyek >>
Szavazz
Te mit teszel azért, hogy óvd a környezetet?








Szavazás állása
 

 

Egy vízcsepp meséje a városból

A Harvíz Rt. a Víz Világnapja alkalmából "A víz a természetben és a városokban" mottóval hirdetett versenyt, az ide beérkezett fogalmazásokból közlünk, ezúttal Csíki  Emese "Egy vízcsepp meséje a városból" írását.


 

 

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, még azon is túl volt egyszer egy vízcsepp, aki a városban élt.

Úgy élte életét, hogy bement egyik házba, aztán ki, majd be egy másikba, onnan is ki és mindenhol pazarolták. Elhatározta, hogy olyan helyre megy, ahol nem pazarolják.

Ment, ment, mendegélt, míg egy más városba ért. De ott is csak pazarolták. Egy kis ideig ott élt, aztán elment.

Tovább ment, egy erdőbe ért. Ott egy őztől kérdezte meg:

− Itt pazaroljátok-e a vizet?

− Egy kicsit.

− Akkor nem maradhatok itt.

Tovább ment. Egy gazdag országba ért. Ott a többi vízcsepptől érdeklődött.

− Itt pazarolják-e a vizet? Mert az én városomban, egy másik városban, az erdőben igen.

− Hát itt nagyon pazarolják a vizet.

− De Te miért szeretnél, olyan helyet ahol nem pazarolják a vizet?

− Mert ahol pazarolják ott nem veszik észre, milyen fontos a víz.

− Akkor mi is veled tarthatunk?

− Igen, gyertek velem.

Így mentek tovább együtt. Útközben sokat beszélgettek, nevettek, elfáradtak, megpihentek, tovább mentek. Míg egy állatkertbe értek.

Az állatokat kérdezték, hogy: pazarolják-e a vizet?

− Szerintem igen - válaszolta a zsiráf.

− Szerintünk nem – válaszolták az ott élő egerek.

Addig veszekedtek, amíg az elefánt közbeszólt.

− Mi néha szoktuk pazarolni a vizet.

− Itt sem maradhatunk – mondták a vízcseppek.

Tovább is mentek. Addig mentek, mendegéltek, míg tündérországba értek. Tündérországban is megkérdezték:

− Tündérek, Ti pazaroljátok a vizet?

− Mi nem pazaroljuk.

− Akkor itt maradunk.

− Nem kell itt maradnotok, mert mi reggel összegyűjtjük a harmatot és egész nap azt isszuk, abban fürdünk.

− Akkor tovább megyünk.

Útjuk a Viharmezőig tartott, ahol látták, hogy a felhők nagyon pazarolják a vizet. Nem csak megöntözik a növényeket, hanem még túl is öntözik őket. Kérdezés nélkül, szomorúan tovább indultak.

Sok-sok bandukolás után, egy tengerhez értek. A tengertől kérdeztek volna, de ő a széllel játszott. Hiába kiabáltak, a tenger nem hallotta. Sok várakozás után a tengerhez szólhattak.

− Tenger, Te pazarolod a vizet?

− Hogy pazarolnám, hiszen még sok is van – nevetett a tenger.

− Akkor itt sem maradhatunk?

− Sajnos nem!

Tovább mentek, mentek, mentek míg Törpeországba értek. Egy kis törpétől érdeklődtek:

− Törpike, Ti pazaroljátok-e a vizet?

− Nem, mert nincs amit pazaroljunk.

− Akkor itt maradhatunk?

− Nem hiszem, de tudok egy jobb helyet.

− Ne ki vele, mit?

− Hát nem is tudom, igen hát itt!

− Végül is jó, hogy itt maradtok, mert tudtok segíteni és játszani is velünk.

− Köszönjük, hogy itt maradhatunk.

− Szívesen! – mondta a törpe.

Boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Aki nem hiszi járjon utána.

 

 

 

Csíki Emese

III. osztály

Petőfi Sándor Általános Iskola,

Csíkszereda

 

 

Kapcsolódó:

Nem része az életnek, hanem maga az élet! - Szabó Zsuzsanna írása

Az a bizonyos szombat este - Kása Kovács Mária írása

A víz fontossága

 

Hozzászólok:


Név:
E-mail:
Hozzaszólás:
Ellenőrző kód:  

 
 
 
Keresés:

 

 

HIRDETÉS










 
A ZöldportálrólA csapatKapcsolatJogi nyilatkozat                                     Copyright © 2017 Zöld SzékelyFöld Egyesület és DirectWEB. Minden jog fenntartva.